A tánc összetart, erőt sugároz

Hetvenéves a Tisza Táncegyüttes, az ország legrégebbi amatőr táncegyüttese.  Az évforduló ünneplése már hónapok óta tart, zárásként pedig egy nagyszabású gálaműsoron találkoztak a tagok egymással és a nézőkkel. Az együttes több ezer fellépésen van túl, közel ezren táncoltak az elmúlt években a Tiszában. 22 országba vitték hírét Szolnoknak és a magyar népi kultúrának. A gálaműsor érdekessége volt, amikor szinte leszakadt a színpad a közel százötven táncos alatt. Ropták a Tiszások, a régi táncosok, a Tiszántúl Táncegyüttes, a Cseperedő csoport és a Corvinkások. Mit ad a tánc a testnek és a léleknek? 18 éves táncos múltjáról mesélt Barcs Katalin.

– Persze én is a Corvinkában kezdtem, akkor voltam nyolcéves. Megfogott a közösség, hiszen nem egy iskolai osztály volt, hanem összetartott bennünket a zene, a tánc szeretete. A Tiszában pedig már kamaszként olyan pluszt is kaptam, ami erősített nőiességemben, megváltozott a mozgásom, testtartásom, abban segített, hogyan viszonyuljak az emberekhez, a fiúkhoz, és adott egy biztos hátteret, ahová tartoztam. Még egy pluszt kaptam táncosként, ami ma is meghatározza az életem. Megismertem a hagyományainkat, a tánc eredetét, hogyan alakult ki, milyen szokások vannak vidéken. Elmondhatom, hogy részünkké vált a magyar népi kultúra.

A bekerüléshez nem kell nagy tehetség, elég szeretni a zenét és a táncot, a többi jön magától. Most látom a gyermekeimen mekkora a különbség a tánc és a profi sport között. A lányom kilenc évesen táncol, a nagyobbak sportoltak. A sportban teljesítményt várnak, küzdeni kell, csak a tehetségesek maradnak fenn. A tánc nyitottabb, jól érzik magukat, nincs görcsös megfelelés, viszont az állandó mozgás, a heti 3-4 gyakorlás itt is megvan. És nem dől össze a világ, ha éppen tánc közben a körben hibázol. Magabiztosabbnak látom a táncos gyerekeket.

– Az amatőr táncosból pároddal, Bede Ferenccel felkerültetek a fővárosba, profi táncosok lettetek.

– Hat évet táncoltunk a Magyar Állami Népi Együttesben, ahová 1990-ben kerültünk. Itt már a szakmáról előadásokat hallgattunk, mélyebben mentünk bele a tánc mikéntjébe, az eredetéről, a magyarság és a Kárpát-medence folklórkincséről tanultunk.

– Táncosként bejártad a világot.

– A világ olyan szegleteibe eljutottunk, ahová nem lett volna lehetőségünk. Szerettem benne azt, hogy a legtöbb helyen családoknál laktunk, így beleláttunk az ott élő emberek életébe, megismertük szokásaikat.

– A lányod a Corvinkában, a párod a Tiszántúlban táncol, te pedig háromgyermekes édesanyaként jógaoktató lettél.

 – Más lett fontos nekem, más irányba fordult az érdeklődésem. Itt, a Lélekszigeten, ahol beszélgetünk, várom az embereket. Főleg hölgyek jönnek, és sokszor látom, hogy nem tudnak mit kezdeni a női mivoltukkal. Próbálok nekik segíteni akár a néptánc által megtapasztalt pozitív hatásokkal is, mert szeretném, ha mindannyian erősesek és határozottak lennének.