Születésnapot ünnepeltek a pedagógusok és az itt végzettek, közel 3500 diák. Persze sokan nem tudtak eljönni, de emlékezetükben biztos szép emlékként élnek a gimis évek. A gimnázium fiatal kora ellenére sok változáson ment keresztül. Ecseki úti Gimnázium névvel indult az általános iskolával közösen, Széchenyi István nevét 1988-ban vette fel. Oktattak katonai kollégistákat, majd elindult a hatosztályos képzés, ami a gyermeklétszám csökkenésével megszűnt. Közben szépült az épület, felújították a sportcsarnokot, kialakították a Széchenyi Emlékparkot. Az elmúlt évekre Deák László, a gimnázium igazgatója tekint vissza.
A harminc év egy gimnázium életében nem számít idős kornak. A Széchenyi István Gimnázium együtt fejlődött a városrésszel és rangot ad a lakótelepnek.
Megépült a lakótelepen két általános iskola, óvoda, bölcsőde, és az akkori városvezetők szükségét érezték annak, hogy legyen itt egy középiskola is, mely 1986-ban meg is kezdte működését. Az általános iskola mellett, három osztállyal elindult a gimnáziumi képzés. 1988-ban pedig teljes profilú gimnáziummá vált.
Mi, 1988-ban kerültünk ide a feleségemmel, friss diplomásként kezdtük itt a matematika oktatást. 1998-ig dolgoztam szaktanárként, majd Horváth Tibor igazgató nyugdíjba vonulásával lettem igazgató, ennek 18 éve. Hosszú idő, a nagykorúság határa. Sok minden történt ez idő alatt az intézményben, kialakultak az új képzési profilok, majd többük meg is szűnt.
Melyek voltak a legnehezebb évek?
Azt kell mondanom, hogy ha gondolkodom, nem találok könnyebb évet… Talán az 1998-as esztendő volt bizonytalan. Többen indultunk az igazgatói székért, majd a második körben egyéves megbízást kaptam. A következő évben idekerült az általános iskola, másfajta képzést kellett kialakítani. Úgy gondolom sikeresen, hiszen többszörös túljelentkezés volt. 2012 óta csak gimnázium vagyunk.
Egy új intézményért sokat kell dolgozni, hogy a nevesebb városi gimnáziumok mellé felsorakozzon. A városnak, a szülőknek vagy a diákoknak volt nehezebb a helytállás, a megfelelés?
Megmondom őszintés sosem számoltam azzal, hogy ki vagy kik felé akarok helytállni. Volt egy elképzelésem, amit a tantestülettel közösen alakítottunk. Kerestük persze azokat a lehetőségeket, amelyek mindenkinek megfelelnek. Olyan képzéseket indítottunk, amelyek egyediek és meg tudtuk teremteni ennek feltételeit, akár szakmailag, akár módszertanilag. Azt gondolom, a gyerekeink a mai magyar oktatásban a legjobb színvonalat kapják.
Helytállnak az életben, hiszen vannak olimpiai bajnokaink, művészek, színészek, de említhetném a képzőművészetet, az orvostudományt vagy az oktatást is.
Jó viszontlátni a volt tanítványokat és remélem ők is így gondolkodnak. Régen nagyobb divatja volt az osztálytalálkozóknak, úgy látom visszaesett a személyes kapcsolat varázsa. A mai technika világában már napi kapcsolatban vannak egymással az emberek.
