Szolnokon a vízilabdát szeretők örömmel fogadták azt a hírt 2014-ben, amikor a Dózsa leigazolta Madaras Norbertet, kétszeres olimpiai, kétszeres világbajnokunkat. 2004-ben az olasz Pro Reccohoz szerződött, az olasz csapattal szinte mindent nyertek. Ötször az olasz bajnokságot, világligát, bajnokok ligáját, de nehéz lenne felsorolni az eredményeket, az elismeréseket. 10 év után tért vissza családjával Magyarországra.
– A többszörös olasz bajnoki címet mennyire írja felül az, hogy most Szolnokon megnyertétek a magyar bajnokságot?
– Ez teljesen más, tíz évet játszottam olaszban, nyertünk bajnokságot többször, de magyar csapattal más. A bajnoki cím azért is fontos nekem, mert magyar bajnok még nem voltam.
– Tíz évet töltöttél az olasz Pro Recco csapatánál. Hazatértetek, de miért Szolnokot választottad?
– Mindig úgy gondoltam, hogy fogok még Magyarországon játszani, de inkább Budapestre gondoltam. Majd jött a szolnoki megkeresés, ami nagyon tetszett, hiszen nemzetközi szinten is jó csapat a Dózsa. Inkább szakmai oka volt, hogy idejöttem, de az is számított, hogy ismertem a válogatottból a srácokat. Sok különbség nincs az olasz és a magyar póló között, és gyorsan alkalmazkodtam. Ezt megtanultam már, hiszen 2004-ben is úgy indultam el, hogy még olaszul sem beszéltem, az ismeretlenbe mentem.
– Hogyan fogadtad, hogy Szolnokon 51 év után nyert a csapat magyar bajnokságot?
– Azt látom szeptember óta, hogy egyre többen és egyre szívesebben jönnek ki a meccsekre és a győzelmünket méltóképpen megünnepelték. Ez különös dolog, az tudná pontosan erre a választ, aki éve óta próbálkozik, vagy évtizedek óta erre vár. Én belejöttem a jóba, hiszen szeptemberben jöttem és bajnokok lettünk.
– Melyek a következő napok, hónapok eseményei?
– Barcelonában minden lehet, négyszer voltam BL-győztes, az más érzés. Készülünk, de ott hat jó csapat lesz és minden megtörténhet. Jók az esélyeink, de van, hogy egy pillanaton múlik egy meccs. Utána egy hét szünet és készülünk a válogatottal. A vízipólóban sok minden változik hónapról-hónapra. A múlttal már nem szabad foglalkozni, itt a világbajnokság és a következő olimpián még mindenképp szeretnék játszani. Az, hogy mi lesz utána, elég lesz akkor komolyan elgondolkodni rajta.
