Egy részleges bokaszalag-szakadással otthon, televízióban nézni az Olajmeccset nagyon rossz – mondta Keller Ákos, akivel sérülése idején beszélgettünk. Szentpéterváron egy ziccerből rosszul érkezett és meglett a baj. A válogatott kosaras második évét tölti az Olajnál, a városról, a sportról és persze a karácsonyról beszélgettünk.
– Gyorsan megszoktam a várost, ahhoz képest, hogy egész életem Székesfehérváron töltöttem, könnyen ment a beilleszkedés, hiszen sok embert ismertem. A magyar játékosok egy házban laknak, tök jól elvagyunk, jó a hangulat. Nehezebb meccsek, komolyabb edzések vannak, úgy érzem fejlődtem, harcosabb lettem. Szolnokon játszanak a legjobb magyar játékosok, jók a légiósok, így rám kevesebb szerep hárul, ezzel meg kellett birkóznom, ami nem volt könnyű.
Ilyen komoly sérülésem még nem volt – folytatja Ákos a beszélgetést -, ilyen hosszú időt még nem hagytam ki. Amikor nézem a meccset a tévében, kívülről látom a hibákat, persze kintről könnyebb okosnak lenni. A pályán pillanatok alatt történnek a dolgok, és az öt embernek egyformán kell gondolkodnia.
A szurkoló mindig győzelmet vár. Milyen a szolnoki közönség?
– Nagyon jó a közönség, sokszor átsegítenek bennünket a nehezebb időszakon, de mint általában sok helyen, itt is azonnal szidnak minket, ha nem megy a játék, ezt nem értem. Mindent megteszünk a győzelemért és persze a cél a bajnokság és a kupagyőzelem, illetve az Adria Ligában a nyolcba kerülés.
A pályán sokszor reagálsz hevesen egy-egy bírói döntésnél vagy éppen, ha valami nem sikerül.
– Ha folyamatosan nyugodt vagyok, nem tudok úgy hajtani, mint amikor felpörgetem magam. De belátom, hogy azzal a csapatot sújtom, így próbálom magam visszafogni. A legtöbbször magamra vagyok mérges.
Itt a karácsony, van időd készülni az ünnepre?
– Talán lesz pár nap szünetünk, együtt lesz a család Fehérváron. Én nem nagyon szoktam készülni, nem szeretem a karácsony előtti nyüzsgést, nem lehet közlekedni, mindenhol várakozni kell. A karácsonyban az a szép, hogy együtt vagyunk, jókat eszünk. Próbálok az interneten mindent megoldani, ott vásárolom meg az ajándékokat.
(Kővári Anna, Foto: Bugány János)
