A Magyar Kultúra Napján Szolnok Város Sportdíját Ecseki Tibor vehette át, akiről elmondhatjuk, hogy eddigi élete a sportról szólt. Kiváló atléta volt, válogatott magasugró, majd az aktív sport befejezése után edzőként dolgozott és dolgozik a mai napig.
– Valóban végigkíséri az életét a sport.
– Még általános iskolában megkaptam ezt a szemléletet a tanítóimtól, amit magam is megpróbálok továbbadni a gyerekeknek. Két nevet mindenképp említek a sok közül, Vida Vili bácsit és Juhász Katalint. Meghatározó személyiségek voltak.
A sport megtanít az önállóságra, a küzdelemre, a kitartásra. Az atlétika csodálatos, nem véletlenül nevezik a sportok királynőjének. Megtudjuk mire vagyunk képesek! A legfontosabb az életben az lenne, ha mindenki a saját képességei szerint élne, élhetne. Sajnos ezt sokan nem használják ki.
– A legtöbb embernek ehhez kell egy külső segítség, valami motiváció.
– Ami engem vezérel a mai napig az, hogy kibontakoztassam a gyerekek képességeit, megkeressem a végső határt, de más tantárgyaknál is így kell működnie. Ebben nagy szerepük van a tanítóknak. Úgy foglalkozzunk a fiatalokkal, ahogy azt a képességük megkívánja, és azt kell fejlesztgetni, hiszen minden gyerek más. Én mindig figyeltem a tanítóimat, a kollégáimat, mit, miért csinálnak és ehhez hozzátettem az én elképzeléseimet is. A mai napig tanulok.
– Az utánpótlásban tölt be fontos szerepet. Hogyan látja a mai fiatalokat, mekkora a változás az elmúlt évtizedekben?
– Hatalmas a különbség, a változás nem más, mint maga az élet. A fejlődés nélkülözhetetlen, a baj az, hogy az alapokat kezdjük elfelejteni, és hogy a fiainkat nem nagyon tudjuk befolyásolni, a sok téves információ tévútra vezeti őket. Nagy a felelősség a tanítókon. Büszkén mondom, hogy nálunk más a helyzet. Megtanítjuk a küzdelmet, a vágyat a sikerre. A versenyek és edzések mellett nagyon sok a közös programunk.
– Hogyan fogadta a kitüntetést?
– Meghatottan. Ott döbbentem rá, hogy mennyi minden történt velem az életben. Bejártam a világot, sok-sok kiváló emberrel ismerkedtem meg, sokukkal ma is tart a kapcsolat.
– 1985 óta edző, fiatalokkal, felnőttekkel foglalkozik és ma már a szintén kiváló sportoló gyermeke, Dani, a kollégája.
– Valóban kiváló sportoló volt mindkét gyermekem, de ez nem véletlen, hiszen ott nőttek fel a pályán. Dani országos csúcstartó, többszörös magyar bajnok, de a feleségem, Juhász Erzsébet szintén 36 szoros magyar válogatott, mai napig a 4×100-as váltóval országos csúcstartó.
– Beszélgetésünk alatt csak a tanító megnevezést használja. Sem edző, sem pedagógus. Valóban szép magyar szó és mindent kifejez.
– Én úgy gondolom az igazi tanító az az ember, aki nemcsak azt tanítja meg ami a könyvben van, hanem azt is, amit ő tud, amit tapasztalt, és a személyiségén keresztül megtanítja az élet szépségeire, visszásságaira is gyermekeit. Magasztos a kifejezés. 
