2004. november 28-án autóbalesetben halt meg Bubik István. Emlékét megőrizve “A Magyar Művészetért – Bubik István-díjat” alapító Gubcsi Lajos és a díj készítője, a bronz Főnix-madár szimbólumot megformáló Györfi Sándor karcagi szobrászművész alkotását minden évben a kuratórium döntése alapján odaítélik a Kárpát-medence egy kiváló színészének, rendezőjének. 2014-ben a Szigligeti Színház színpadán Molnár László Jászai Mari-díjas színész, rendező volt a kitüntetett.
– Nagy öröm és megtiszteltetés, hogy ebben az évben én kaptam a díjat – mondja Molnár László. Az alapítók célja az volt, hogy senki ne feledje azt a fajta színészetet, amit Pista képviselt. Sokat tett a magyar kultúráért.
Ismerték egymást, milyen érzésekkel vette át a díjat?
– A Katona József Színházból ismertem Bubik Istvánt, de az utolsó estét is együtt töltöttük itt, Szolnokon – meséli a művész. Egy premiert nézett a Szobaszínházban, majd az ünneplés után elváltunk, ő ment a Tisza Szállóba, úgy volt, hogy ott tölti az éjszakát. Reggel kaptuk a szomorú hírt.
Hogy milyen volt a díjat átvenni? Mit lehet erre mondani. Örültem, de szívszorító volt. Egy színész mindig örömmel fogadja a díjat, de itt inkább a szomorúság volt nagyobb. Színészete nagy űrt hagyott maga után, a versmondás által kitalált egy világot, vitte a magyar kultúrát a legkisebb településekre is.
Molnár László színész és rendező, de minden alkalmat megragad a versmondásra. Hogyan telik az évad a Szigligeti Színházban, belefér a versmondás?
– Két nagy szereppel kezdtem, a Csongor és Tündében és a Cseresznyéskertben játszom. Rendezem a Női szabót a nagyszínházban és a költészet napjára szeretném, ha összeállna egy újabb önálló estem. Ritka ma az olyan költő, aki tanít, kiutat mutat, szórakoztat és nevel. Azt gondolom Varga Rudolf, miskolci kortárs magyar költő ilyen. Szeretem és tisztelem művészetét, ezért is esett rá a választásom.
Itt a szeretet ünnepe, hogyan töltik?
– Kevés szabadidőm lesz, de a pár nap alatt a nagyszülőket látogatjuk. Majd, ha Rozi lányunk nagyobb lesz, akkor a saját szűk családunkban töltjük a szentestét, de most ez így lesz jó.
(Kővári Anna)
