Nemrég jelent meg a harmadik verseskötete. Sokáig nem merte megmutatni magát, ahogyan fogalmaz, nehéz felfedni mások előtt titkainkat. Örömünkre felismerte, hogy ezek a versek nem öncélúak, másoknak is segíthet, hiszen hasonló érzéseket élünk át mindannyian a hétköznapokban.
Ligeti Éva költő, itt él, itt dolgozik a városrészben. Sokan pedagógusként ismerik a mai napig.
Valóban a Sipos Orbán Szakképző Iskolában és a Gyermekvárosban dolgoztam, gyógypedagógusként, ma már nyugdíjasként írom a verseket. Nehéz felfedni titkainkat, sérülékenyebbé válunk ezáltal, de egy idő után úgy éreztem, hogy most már felszínre tudom hozni érzéseimet és ezzel másoknak is segítségére lehetek.
Hogyan kezdődött a versírás?
Az első vers még az általános iskolában született, majd a gimnáziumban jöttek a szerelmes versek. Ezekről még a szüleim sem tudtak. A 2004-es esztendő hozta el a lehetőséget, amikor az interneten meg mertem mutatni magam. 2005-ben adtam ki az első könyvemet, hatalmas élmény volt a vékony kis kötetet kézbe fogni, és most 2015-ben a harmadikat, ami már egy komolyabb, hosszabb időszak összefoglalása.
Azt mondod nehezen nyíltál meg, illetve a versírás ment, csak éppen a menedzseléssel álltál hadilábon. Pedig egy költő, még ha magányosan is ír, mégiscsak másoknak ír.
Igen, a verset könnyebb megírnom, minthogy megmutassam magam. A versírás egy “elvonulós dolog”, akár a szobában, akár kinn a természetben egyedül. Nehezen fogalmazzuk meg érzéseinket. Az élet dolgait megéljük, de sok mindent elfojtunk. Szeretném, ha a sorok megérintenék az embereket, akik hasonló örömmel, bánattal találkoznak, és talán a verseim felszínre hozzák, segítik feldolgozni a megélt élményt. Úgy éreztem sokáig, hogy lecsupaszítom magam és féltem, hogy viszonzást nyerek-e a szeretetben, az elismerésben. Nehéz dolog.
Viszonzást nyertél?
Vágyom én is a szeretetre és úgy éreztem sok szeretetet adok, de nem kapok annyit, amire én vágyom. Nehezen tudom elfogadni, hogy sokkal többet adhatnának egymásnak az emberek, hiszen sokkal több érzelem van mindnyájunkban. Egy kedves szó, az már egy szeretetüzenet.
A verseid olvasása közben én is többször magamra ismertem.
Hétköznapi versek, a hétköznapi események érzésein alapulnak. De én sem merek még mindent feltárni, arról például hogy mit gondolok egy-egy dologról. Foglalkoztat a közélet, a közöny, hogyan gondolkodnak emberek. Sok minden bosszant, és sok vers van még a fiókban.
Verseid szólnak az elmúlásról is, mellyel mindenki találkozik, de feldolgozni nehéz.
Kellenek segítők, szakemberek, akik segítenek. Könnyebb feldolgozni, ha kiírjuk magunkból vagy tudunk róla beszélni. 2013-ban veszítettem el a férjem, ma már fel merem tárni a fájdalmam, kiadom az érzéseim. Láttam mások fájdalmát, mennyire nehezen birkóznak meg ezzel. Mindenki gondol a halára, de amikor megérint, akkor mélységében érezzük a fájdalmat, a kiszolgáltatottságot. Nem tudsz mit tenni, és nem igaz, hogy az idő mindent megold. Beszélni kell róla.
Gyermekekkel foglalkoztál. Ők mennyire őszinték és mennyire befogadóak?
Halmozottan hátrányos helyzetű fiatalokkal foglalkoztam és bízom abban, hogy tudtam segíteni. Igazol ebben az, hogy sokan felkeresnek ma is, ha találkozom velük hálásak, megköszönik azt a törődést, amit tőlem kaptak. A legfontosabb a szeretet és az odafigyelés. A legvadócabb gyerek is, ha kap egy kicsi figyelmet, amit az elején nem ért meg, de ha ráérez, hogy ez őszinte és neki szól, akkor képes ezt visszaadni. A gondolataikat, a lelküket, a hozzáállásukat alakítgattam éveken keresztül, hogy merjék felvállalni magukat.
A Széchenyi-városrészben élsz. Szolnokról több versed is született.
Büszke vagyok arra, hogy a város napján elhangzott egy versem, sajnos nem volt tudomásom róla, így nem voltam jelen. Szeretem a várost, hiszen itt nőttem fel, itt élem az életem. Minden foglalkoztat, ami az itt élőkkel, Szolnokkal kapcsolatos. Remélem, hogy a nemrég tartott könyvbemutató előrelépés abban, hogy megismerjenek. Örömmel láttam a szemekben a kíváncsiságot és úgy éreztem megérintette az embereket, együtt éreztek velem, élvezték az előadást.
Közeleg a karácsony, a szeretet ünnepe.
Karácsonykor teli az ember lelke, de sokan ajándékban gondolkodnak, pedig nem az az igazi ajándék, amit becsomagolunk. Adjunk ajándékot, de fontos az, hogy a másik érezze, hogy szeretettel készülök.
Sokan elfelejtik, hogy amíg élünk addig kell mások felé megtenni mindent. De magunkért is, mert magunkat is szeretni kell, hiszen akkor tudunk másokon segíteni, másoknak örömet adni, ha lelkületünk egészséges.
(Kővári Anna)
