Október végén került a MÁV FC, NB II-es labdarúgócsapat kispadjára Csábi József, aki a nyolcvanak években játékosként volt a szolnoki csapat tagja. Pályafutása sikeres volt, hiszen a Honvéd játékosaként többszörös magyar bajnoki cím tulajdonosa, a kilencvenes években tízszer vehette fel a válogatott mezt és 2013-ban, egy alkalommal a válogatott szövetségi kapitányaként is dirigálhatta a nemzeti tizenegyet. Az elmúlt évekről és a Szolnok csapatáról beszélgettünk.
– Hosszú kitérő után visszatértél Szolnokra.
Valóban így van. A válogatottságom után légióskodtam Izraelben, de amikor hazajöttem még játszottam az NB I-ben. 2001 tavaszán fejeztem be az aktív labdarúgást az első osztályban. Még abban az évben felkért a szolnoki labdarúgócsapat akkori tulajdonosa, hogy vállaljam el az edzői posztot. Akkor 34 éves voltam, és ahogy visszaemlékszem, ma sok mindent másképpen csinálnék, de a tizenegyedik helyről felhoztam a csapatot a negyedik helyre. Ettől kezdve az edzői pályán vagyok, minden szinten megfordultam és elmondhatom, hitelesen rálátok a magyar labdarúgásra.
Minden szerénytelenség nélkül kijelenthetem, hogy ahová betettem a lábam, akár játékosként, akár az edzői poszton, mindig történt valami pozitívum. Elégedett vagyok a sorsommal, biztosan lehetett volna jobb is, de persze rosszabb is. Sokat tettem azért, hogy most itt lehetek. Elvégeztem a Testnevelési Egyetemet, dolgoztam a válogatottnál, és büszke vagyok arra, hogy ülhettem a válogatott kispadján. Hálás vagyok a családomnak, hiszen nagy szerepet vállaltak abban, hogy idáig jutottam.
Voltak persze hullámvölgyek. Edzőként a nyíregyházi és a Honvéd csapatánál sem úgy alakultak a dolgok ahogyan azt szerettem volna, de a történések engem igazoltak. Volt ahol kicsit elkapkodtam a döntést, de volt, hogy nem fogadtam el a tulajdonos koncepcióját.
– Most itt a lehetőség Szolnokon. Hogyan látod a csapatot?
Nagy ambícióval érkeztem a városba még áprilisban, mint a klub szakmai igazgatója kezdtem el dolgozni, aztán úgy alakult, hogy október végén a kispadra kerültem. Úgy látom, hogy több van ebben a csapatban, mint a tizenkettedik hely. Erős a keret, de szerkezetileg változtatni kell. Többen vannak egy poszton és vannak hiányposztok. Nehéz így beugrani a bajnokság közben, de látom a hibákat és amiken tudok javítok. Nem könnyű a feladat, de remélem sikerül. Pozitívum, hogy mint sportigazgató átlátom az egyesület felépítését, az utánpótlás összehangolását a felnőtt csapattal.
– Igen, az utánpótlás. Milyen a helyzet a Mávnál?
Az elmúlt években nagy erőfeszítések történtek, új pályák épültek, és sok gyerek sportol. Több mint 300 igazolt játékosunk van és még több óvodás vesz részt a programunkban. Ebben az évben indítottunk a Széchenyin, a Piros iskolával közösen az ötödik évfolyamon egy fociosztályt, ahová jövőre szintén várjuk a gyerekeket. Azt látom, hogy minden téren jó az irány Szolnokon.
– Hogyan látod a mai focit? Most nehezebb dolgozni a fiatalokkal, mint annak idején veletek volt?
Más világ van, mind társadalmilag, mind gazdaságilag megváltozott sok minden. Mások a szabályok, a gyerekeknek sokkal több a lehetőségük. Sok a konkurencia a sporttal szemben, és mint tudjuk, Szolnokon több sikersportág is van, ami nagyon jó. Nehezebb megtartani a fiatalokat, éppen ezért olyan irányt kell mutatni, hogy van út a felnőtt csapathoz.
– Van út az NB II-be vagy lesz út majd az NB I-be? Ez utóbbihoz sok pénz kell?
Sportigazgatóként azt gondolom, hogy támogatási szempontból nagyok a különbségek az első és a másodosztály között. Igen, több pénz kell hozzá, de nem mondtunk le róla.
(A tizenharmadik forduló után a Szolnoki MÁV FC a 12. helyen áll a tabellán, 5 győzelemmel, 6 vereséggel és 2 döntetlennel.)
