Egy percig sem bánja, hogy a fehér köpenyes gyógyszertári munkát, a jó fizetést otthagyta. Most ládákat pakol, néha piszkos a körme, de olyan lelkesedéssel beszél a munkájáról, a vevőkről, a ládákban viruló gyönyörű áruról, hogy el kell hinni, jobban szereti ezt a munkát.
2013 augusztusában nyitotta meg zöldséges boltját a Hild Viktor utca végén Kiss Beatrix párjával. Amikor az interjú időpontját megbeszéltük, azt mondta: gyere délelőtt, akkor kevesen vannak. De nem így volt. A vevők folyamatosan jöttek, Beának mindenkihez volt egy kedves szava.
Miért a zöldség, gyümölcs és miért a Hild Viktor utca? – kérdezem.
– Tíz évvel ezelőtt itt éltem a Hilden, és kismamaként nem igazán találtam kedvemre való üzletet, ahol szép és friss árut lehetett volna vásárolni. Jászladányi lányként megszoktam az otthoni illatokat, a minőséget. Évekkel ezelőtt kiköltöztünk Abonyba, a párom régóta zöldség-gyümölcs nagykereskedéssel foglalkozik, és így adott volt, hogy régi vágyam teljesüljön. Megtaláltam ezt a helyiséget, és megnyitottuk.
Ahogy meséled, jó munkahelyed volt és a párod nem volt túl lelkes az ötletért.
– Igen, óvott ettől a zöldséges ládákat pakoló munkától, visszalépésnek gondolta. Mindig azt mondta, szép a munkám, megbecsülnek, maradjak. Én viszont szerettem volna egy saját üzletet, kíváncsi voltam, fel tudok-e építeni egy vállalkozást, ami a párom segítsége nélkül nem ment volna. Megvannak a kapcsolatai, gyönyörű árut hoz a vidéki termelőktől, így versenyképesek tudunk maradni.
Lassan két éve működik sikeresen a kisbolt, folyamatosan bővül a választék, az alapvető élelmiszerek mellett már pékárut is árulsz. Milyen nehézségekkel találtad szemben magad, amire nem számítottál?
– Legnehezebb volt a vásárlók bizalmát elnyerni. A kereskedelem az a terület, ahol sokat csalódtak az emberek, nem azt kapják a pénzükért, amire számítanak, vagy éppen a kiszolgálással van baj. Mára kialakult egy vevőkör, de ez mögött rengeteg munka van. Szeretnek idejárni az emberek, beszélgetnek. Szeretettel fogadtak, de a bizalomhoz kellett egy év. Először a nyugdíjasok és a kismamák jöttek, de most már messzebbről is felkeresnek.
A zöldség és a gyümölcs nem olcsó. Hogyan vásárolnak itt a lakótelepen?
– Egyre tudatosabban táplálkoznak, pozitív irányban megváltozott a gondolkodásuk. Inkább a drágább, jobb minőségű árut veszik meg, még ha kevesebbet kérnek is belőle.
Ahogy az interjú készült, a kiszolgálás nem állt meg. Az emberek beszélgetnek, látszik, hogy ismered a problémáikat, az örömeiket. És itt mindenképp szólni kell a jótékonykodásról is, arról, ahogyan segíted az arra rászorultakat.
– Ez az üzlet egy kis közösségi tér, örömmel jönnek ide az emberek. Kapok süteményt egy-egy ünnep alkalmával, a postás itt hagyja a csomagot, ami azt jelenti, hogy szinte családtag lettem. Megismertem nehéz sorban élő embereket, de vannak tehetősebbek is. Összehoztam őket. Az az elvem, hogy semmit nem dobunk ki. A kinőtt, megunt ruhákkal sok embernek tudunk örömet okozni. Ide behozzák, és én már tudom kinek kell szólni, kinek van rá szüksége. A szerény körülmények között lakásotthonban élő fiatalok is ellátogatnak záráskor hozzám, és azokat a termékeket, amelyek már nem olyan szépek, másnap már nem adnám el, ők örömmel elviszik.
Igen, valóban egy kis közösségi térré vált a bolt, amit örömmel csinálok és egy percig nem bántam meg, hogy ezzel kezdtem el foglalkozni – mondja Bea zárásként.
