A Széchenyi-városrészben, a görög katolikus templomban vasárnaponként 16 órától római katolikus szentmisét hallgathatnak a hívők. Máthé György, a Belvárosi Római Katolikus Plébánia esperes-plébánosa szükségesnek látta ennek elindítását, hiszen amellett, hogy igény volt rá, ahogyan fogalmazott az atya a beszélgetés alatt, a Széchenyi, város a városban.
Engem a püspök 2009-ben úgy küldött ide, hogy építsek templomot – kezdi a visszatekintést Gyuri atya – de erre nem sok esélyt látok a közeljövőben. Először a hitéleti közösségnek kell kialakulnia és utána, ha van rá pénz, megépülhet a templom. Kerestek a hívők bennünket, és kérték, ne kelljen bejárniuk a városba a lakótelepről, ha templomba szeretnének menni. Azt látom, hogy van rá igény, és a következő évet egy kísérleti periódusnak fogom fel, megnézzük mennyien jönnek majd.
– Az elmúlt években Szolnokon megváltozott a hitélethez való kötődés. Sikerrel működik az iskola, az óvoda, 2010-ben Máthé György telepítette le a Boldogasszony Tanító Nővéreit, akik segítenek a katolikus nevelésben. Fontos lépés volt az is, hogy pár évvel ezelőtt Szolnok adott otthont a VII. Váci Egyházmegyei Találkozónak.
Valóban nagy dolog volt, hogy elindult a Tiszaparti Római Katolikus Általános Iskola és Gimnázium, működik a 6 csoportos óvoda. Nem panaszkodom, azt látom, hogy az itt élőknek és a Szolnok környékieknek igényük van erre.
Sok minden változott. Egyre több fiatalt és felnőttet keresztelünk meg, növekszik az esküvők száma, de számomra döbbenetes, hogy az egyházi temetés egyre kevesebb. Hazaviszik az urnát, ami összefügghet a szegénységgel. Sokan nem hívők, közömbösek, vagy pedig azért tartják a lakásban az elhunyt hamvait, mert nem tudják elengedni. Azt tudom, hogy ahol hit van, a szegénység ellenére is eltemetik halottukat.
– Nem esik szó a családban a halálról, nem tudunk felkészülni, elfogadni.
Ez hit és kultúra kérdése. Aki hittanra jár, akinek az egyházzal kapcsolata van, tudja hogyan kezelje az élet különböző dolgait. Itt van felelet a születésre, a halálra, a mindennapi kérdésekre, arra például, hogyan bocsássunk meg. Bizony már egy óvodásnak is komoly kérdései vannak az életről és nem mindig kapnak koruknak megfelelő választ.
– Fiatalok hogyan vélekednek ezekről a kérdésekről? Miben mások a mostani tiszapartisok?
Tudom, hogy azzal nem változik meg sok minden, hogy lecseréljük az intézményről a táblát, de lépésről lépésre haladunk. Lassan átmegy az üzenet, de ehhez évek, évtizedek kellenek. Itt, erkölcsi követelmények vannak, tartunk lelki napokat, tanulnak etikai ismeretet. Felkészülnek az életre, többet kapnak, és biztos vagyok abban, hogy jó úton haladunk. De nagy dolognak tartom azt is, hogy ma már nincsenek cigarettacsikkek az intézmény előtt.
– És Szolnok is jó úton halad. Bizonyítja ezt a sok munkáért, szervezésért 2014-ben átvett Magyar Arany Éremkereszt kitüntetés is.
Valóban sok szervezést kíván a központi plébánia vezetése, de emellett ott vagyunk az ökomenikus lelkészkör tagjaival minden városi ünnepségen, megemlékezésen. Nyitottak vagyunk a kulturális életen keresztül az emberek felé.
Boldog Sándor István vértanú szalézi szerzetes szobrának avatásán. Középen Máthé György, Varga Lajos váci segédpüspökkel és Ábrahám Béla szalézi tartományfőnökkel.
