Közös karácsonyi ünnepséget tartottak a Széchenyi Nyugdíjas Klub tagjai a Zöldházban. A meghitt ünnepségen ott volt Kormosné Szombati Márta, a városrész önkormányzati képviselője, Szkiba Tibor parókus és eljött a megyei nyugdíjasok egyesületének vezetője, Demény Istvánné.
A klubvezető, Szűcs Katalin mindenről gondoskodott. A feldíszített karácsonyfa mellett megterített asztalnál verset mondtak, énekeltek a klubtagok.
Az elmúlt évek emlékei karácsony közeledtével felerősödnek. Egyre többüknek vannak fájó emlékei, de a gyermekek, az unokák és persze a klubban lévő barátok segítenek kicsit feledtetni, vidámmá tenni a mindennapokat és a karácsonyvárás pillanatait. A klubvezető is a szeretet és a békesség ünnepének nevezte karácsonyt. Köszöntőjében beszélt a régi hagyományokról, a betlehemezésről és arról is, hogy Magyarországon először 1824-ben Brunszvik Teréz díszített karácsonyfát.
Az asztalnál egyetlen férfi ül, Török Tamás. Azt mondja, a 28 hölgy között ketten vannak “fiúk”, de most az ünnepségen csak egyedül van. 10 éve jár a klubba, itt vannak a barátok, ismerősök. Hogy hol vannak a nyugdíjas férfiak?
– Nem szívesen jönnek, én azt hiszem sokan nem látják be, hogy megöregedtek, talán szégyellik a korukat. Több éven át egy belvárosi klub tagja is voltam, ott sokkal többen voltunk, és több volt a férfi is. Igaz, hogy ott többet utaztunk, itt az átlagéletkor szerintem bőven a 65, 70 év felett van, így kevesebbet kirándulunk már. Nem a lakótelepen élek, de kéthetente szívesen jövök a klubba. A jövő évi programot január elején állítjuk össze, mindenki elmondja a kívánságát, aztán döntünk, hogy mit valósítunk meg.
Török Tamás elmondta, hogy többen magányosak, de itt a klubban barátokra leltek, jól érzi magukat. Hozzáteszi, hogy a nyugdíjasok élete nem könnyű, hiszen nehéz volt ezt az életet megszokni, amikor kevesebb pénzből egy alacsonyabb életszínvonalat tudott biztosítani magának. Hozzátette, ezt tudomásul kell venni, élni kell és nem panaszkodni.
Czakó Lászlóné, Jolika néni a legidősebb klubtag. A maga 86 évével a Kőrösi útról jár be a Zöldházba, ahol nagyon jól érzi magát. Azt mondja itt megnyugvást talál.
– 17 éve vagyok tag. A férjem 30 éve halt meg, de közel vannak a gyerekek, az unokák, a 12 testvéremből már csak hatan élnek. Nyáron szerveztek egy családi összejövetelt, ahol 24-en ültük körbe az asztalt. Nagyon jó volt együtt lenni. Csak azt tudom mondani, hogy fontos a kitartás, és az, hogy találjuk meg az örömöt mindenben.
