A Zsoltárok, az Ószövetség imádságos könyve, mely az emberi érzés minden rezdülését megpendíti. Van benne panasz és perlekedés, hálaadás, dicsőítés és lelkesedő öröm. Karácsonyra készülve, a 91. Zsoltár szavai jutottak eszembe: „Jó az Urat dicsérni és éneket mondani a te nevednek, óh, Fölséges. .. mert örömet szereztél nekem Uram, a te alkotmányaidban és kezeid műveiben örvendezek. Mely nagyok Uram a te munkáid, igen mélységesek a te gondolataid. Az esztelen ember nem veszi észre és a bolond nem érti ezeket.”
Ki ne állott volna már magas hegy csúcsán és gyönyörködött a szeme elé táruló panorámában? Ki ne látott volna már tengerek, óceánok mélyét és ne csodálkozott volna káprázatos színvilágán? Ki ne látott volna napfölkeltét és naplementét, szorgos méhek szervezett munkáját, s a természet száz meg száz csodáját? És ez mind-mind jelentéktelen a megtestesüléshez képest.
Isten „meghajlította az egeket” és egyszülött Igéje lejött a földre. Magára vette a mi emberi természetünket, hogy a feltámadáskor mi is magunkra vehessük a mennyeit. Ádám és Éva adóssága rendeződött, váltságot küldött az Úr, az ő népéért. Ezért, miként az édesanya, rég nem látott gyermekét elhalmozza szeretetével, úgy csordul ki belőlünk is karácsony napján, az Atya iránti szeretetünk.
Az ünnep napján esti istentiszteletünkben így imádkozunk: „Mit hozzunk néked, Krisztus Istenünk, amiért megjelentél a földön, mint ember, érettünk, mert minden általad teremtett lény és dolog hálaadást mutat be néked: az angyalok éneket, az ég csillagot, a bölcsek ajándékokat, a pásztorok csodálatot, a föld istállót, a puszta jászlat, mi pedig emberek, … Mi pedig emberek? Megelégszünk azzal, hogy a Tescóban, vagy egyéb bevásárló helyeken a Karitász javára adományozunk a feleslegeinkből? Az özvegyasszony két fillérjénél többet ér-e, mert az a megélhetését adta oda?Megelégszünk azzal, hogy a terített asztalnál megajándékozzuk egymást, s aztán félrevonulunk a magunk szobájába, s éljük a mindennapi életet? Az élet nem több-e az eledelnél, a család nem több-e az egyénnél, az ünnep nem több-e a hétköznapnál? Mit hozzunk néked, Krisztus Isten? Talán a tiszta szívet és az igaz lelket várja tőlünk, mely nemcsak minket, de másokat is éltet.
Rilkével, a 20. század impresszionista költőjével történt, hogy Párizs utcáin sétálgatott ismerősével, sokszor elhaladtak egy koldus asszony előtt. Az ismerős gyakran adott alamizsnát, a költő nem, s mikor megkérdezte, hogy miért, azt felelte: „Az adakozás a szívnek szól, s nem a kéznek”.Egyszer aztán megjelent egy öl rózsával, melyet a kéregető asszonynak ajándékozott. Ezt követően a nőt egész héten nem látták koldulni. Amikor ismét megjelent, s kérdezték miből élt, a koldus csak azt felelte:” az ön rózsái éltettek engem”. A tiszta szív, az igaz lélek bennünket is éltet, s kedves ajándék lehet Istennek, ki értünk emberekért vállalta a földi létet.
Ünnepi liturgikus rend
December 24 Szenteste: 8.00 Királyi imaórák
21.00 Nagy esti zsolozsma
22.00 „Éjféli mise”
December 25 Karácsony: 9.00 Reggeli istentisztelet (utrenye)
10.00 Ünnepi liturgia
December 26 Karácsony: 9.00 Reggeli istentisztelet (utrenye)
10.00 Ünnepi liturgia
December 27 István fődiakónus:
8.00 Ünnepi liturgia
December 28 Vasárnap: 9.00 Reggeli istentisztelet
10.00 Liturgia
December 31 Szilveszter: 16.00 Hálaadó liturgia
Január 1. Újév : 10.00 Újévi liturgia
