Az ország első ötvenhatos emlékművénél emlékezett Szolnok számtalan polgára a hatvan évvel ezelőtti eseményekre: a forradalom és szabadságharc történéseire. Kautzky Armand színművész Petőfi Nemzeti dalát mondta el ugyanúgy, mint hat évtizeddel ezelőtt színész édesapja, aki akkor a városháza erkélyéről a Kossuth téren összegyűlt több ezer embernek szavalta el a szabadság költőjének talán legismertebb versét.
– Csoda történt ötvenhatban, hiszen egy világhatalom ellen kelt föl a maroknyi magyar nép, alig tíz évvel egy szörnyű pusztítást hozó világháború után – mondta a megyeszékhely polgármestere, a megemlékezés szónoka, Szalay Ferenc.
Fölidézte, hogy diákok, munkások, értelmiségiek, egyházi emberek sokasága emelte föl a szavát a kommunista rendszer ellen még ebben a városban is, ahol nagyon erős szovjet helyőrség állomásozott. Nyilvánvaló volt a túlerő, nyilvánvaló volt, hogy csekély esély van a győzelemre, de akkor csupán két nép kiáltotta azt, hogy elég volt, a magyar és a lengyel. Civilek szálltak szembe az akkori világ legerősebb hadseregének katonáival, tankjaival és két héten át igyekeztek egy új rendet, egy új eszmeiségen, a szabadságon alapuló államrendet megteremteni, de nem jártak, járhattak sikerrel.
A nagy nemzetek nem voltak híjával az ígéreteknek, de valójában semmit nem tettek a magyar forradalom megmentéséért. Két hét alatt vérbe fojtották legtöbb helyütt az országban. Következett a kádári megtorlás, a kivégzések, a börtönbéli kínzások, ezrek életének a megnyomorítása, csak mert azok az emberek, a meghurcoltak valamilyen módon kapcsolódtak az eseményekhez. Sokszor éppen azon munkálkodtak, hogy minél kevesebb áldozattal járjon a szovjet ellencsapás. Kádár hazaáruló volt, mert nem csak behívta saját népe ellen a szovjeteket, de évtizedeken át a kommunista eszmerendszer szellemében adósítottal el az országot, nehezítette meg az emberek életét egy idegen hatalom követelését magáévá téve.
Ma ugyanilyen nehéz helyzetben van az ország, hiszen most nem a kommunista eszmevilág, hanem Brüsszel szeretné a magyar nép helyett eldönteni azt, amihez csak a magyaroknak van joguk – mondta Szalay Ferenc. Tíz éve, amikor ennek a máig ható forradalomnak az ötvenedik évfordulójához értünk, a szocialista kormány nem adott módot a méltó tiszteletadásra. Most emlékezhetünk az akkori hősökre, tiszteleghetünk az áldozatok előtt, mert nélkülük nem lennénk azok, akik ma vagyunk és éppen ebből merítsünk erőt a mindennapokhoz – zárta gondolatait Szalay Ferenc.
Pártok, civil szervezetek, intézmények és polgárok koszorúztak a megemlékező beszédek után.
