Több napon keresztül emlékezett és ünnepelt a város. 1847. szeptember elsején adták át Magyarország második vasútvonalát Pest-Szolnok között, mely hatalmas változást hozott a Tisza-parti város életében. Ez a nap lett a 2000-es esztendőtől Szolnok napja. Részt vehettünk a civil kavalkádon, mézvásáron, a 939 szeletes tortát a szerencsések megkóstolhatták. Voltak, akik futóversenyre neveztek, de kiállítások nyíltak, többen koszorúztak, szobrot avattak, gyönyörködhettünk a kirakodóvásáron, de a táncház is vonzotta az embereket.
Emlékeztek Szolnok első polgármesterére, Hubay Ferencre, aki 1874-ben lett a település első embere. Mostantól a városháza díszterme az ő nevét viseli, de emléktáblát is avattak a városháza folyosóján.
A Széchenyi-városrészben a kopjafánál helyeztek el koszorút a pártok, civilszervezetek, nyugdíjas klubok, az önkormányzat képviseletében pedig Tasnádi Zoltán képviselő.
Szalay Ferenc az Agóra avatását történelmi pillanatnak nevezte, nagyobb ajándékot nem is kaphatott volna a város – mondta a polgármester. Az 1 milliárd 800 millió forintból megépült kulturális központ, mely 93 százalékos európai uniós támogatást nyert, megváltoztatta a belváros képét. A Pelikán Szálló is átépítésre vár, már készen vannak a tervek, hangzott el a megnyitón.
Fontosnak tartotta kiemelni a szolnoki tudást, a szolnoki szellemet, hiszen Álmosdi Árpád az épület megálmodója, a kivitelező cég vezetője Bajzáth Béla, mindketten szolnokiak.
A polgármester köszöntője végén arra kérte a fiatalokat, időseket, hogy legyen a jövőben Szolnok főtere egy találkozási pont, valóban töltse be az Agóra a szerepét. Majd hozzátette: aki nem örül ennek, ne használja, de ne vegye el a mások kedvét attól, hogy valóban szépül, erősödik a város. Szolnokinak lenni ma már komoly dolog, legyünk rá büszkék, hogy itt élünk – mondta Szalay Ferenc.
Az épület bejárata előtt a történelmi egyházak képviselői mondtak beszédet, majd Máthé György esperes-plébános megáldotta az Agórát és átvágták a nemzeti színű szalagot.
Az Agóra előtti téren leleplezték Szabó György Curriculum Vitae című bronzszobrát.
