A Magyar Kultúra Napján “Szolnok Város Sportjáért” díjat kapott Terjéki Zoltán, a Szolnoki Szent-Györgyi Albert Általános Iskola testnevelője. 1999-ben kezdett itt gyakorló testnevelőként, azóta sokat tett az iskola sportjáért, a gyermekek százaival szerettette meg a sportot, a mozgást. Úszott, kajakozott, atletizált, kipróbált sok sportágat, de versenyszerűen nem sportolt. Viszont egy szépségversenyen felállhatott a dobogó tetejére.
Maga is “szecskás” tanuló volt, a Piros iskolából került a Pálfyba, de ez a vonal szakmailag nem kötötte le, ezért is ment tovább a Testnevelési Egyetemre. Ma is itt él a városrészben, aminek nem csak azért örül, mert közel a munkahely, hanem itt az erdő, a Zagyva, és tiszta környezetben futhatja a kilométereket.
– Gratulálok a kitüntetéshez. Ön szerint minek köszönhető a díj? – kérdeztem két edzés között Terjéki Zoltántól.
– Közel tizenhat éve dolgozom az iskolában, 2005-ben a Testnevelési Munkaközösség vezetője lettem, és megválasztottak a Sprint Diáksport Egyesület elnökének. Jó eredményeink vannak, akár a labdarúgókat, a floorballt vagy a kötélugró csoportot említhetem. Büszke vagyok arra, hogy a délutáni edzéseken 60-80 tanuló mindig itt van. Jó érzés az, hogy hasznosan töltik el a szabadidejüket. Ami még öröm számomra, hogy a szülőktől is pozitív visszajelzéseket kapok. Szívesen veszek részt a megyei diákolimpiák lebonyolításában, vagy más sportversenyek szervezésében. A székelykeresztúri testvériskolával tartom a kapcsolatot, koordinálom a közös labdarúgótornát – sorolja a feladatokat.
– Azt mondják a mai gyerekek szívesebben ülnek a számítógép előtt.
– Vannak persze sokan ilyenek, de még általános iskolában könnyű a többségüket motiválni. A jó munkához fontos a türelem, és a jó pedagógusnak jó pszichológusnak is kell lennie. Meg kell találni azt a kis lelki utat hozzájuk, amin keresztül el lehet érni az eredményeket
– Ez a lelki út nem lehet könnyű. A gyerekek beszélnek a problémáikról? Egy pedagógusnak jut arra ideje, hogy meghallgassa diákját?
– Idő kell hozzá, hogy megnyíljanak. Nehéz az út hozzájuk, de akinél látom, hogy beszélgetni szeretne, vagy látom, hogy valami probléma van, akkor meg kell keresni az alkalmat. Ügyeletben, szünetben, vagy ha edzésen ülök a padon, odaül mellém. Előfordul, hogy behívom az irodába és ott beszélgetünk. Vannak nehezen kezelhető gyerekek, de náluk is érzem a ragaszkodást.
– Örömmel láttam nemrég a “Széchenyi-lakótelepért” Egyesület megbeszélésén.
– Szeretek itt élni és valóban vannak terveim, eddig is tudtam az egyesület munkájáról. Jó lenne egy uszoda, több sportpálya, de amíg ezek megvalósulnak, jobban ki kellene használni azt a zöld területet, ami a lakótelep mögött van. Szeretném, ha egyre többen futnának, lenne havonta egy-két futónap. Később ki lehetne ezt egészíteni főzéssel, családi sportnappal, vetélkedővel. Ezt mi testnevelők ki fogjuk találni és bízunk benne, hogy jönnek majd az itt élők. Azt szoktam mondani a gyerekeknek is, ha valami miatt dühösek, vegyék fel a futócipőt. Jót tesz az egészségnek és kitisztul a fejük is. Én tegnap is futottam 11 kilométert. Gyermekkoromban sokat szenvedtem az asztma miatt, napi szinten kellett és kell gyógyszert szednem, de rájöttem, hogy a sport, a futás sokat segít.
Terjéki Zoltán szereti a munkáját, a lakótelepet, lassan tizenhat éve hű munkahelyéhez, amelyről azt mondja, szeretet veszi körül és maximális szakmai segítséget kap. És ahogy fogalmaz: “Itt már kitapostam az ösvényt.”
(Márciusban Szűcs Rózsát, a Széchenyi István Gimnázium intézményvezető-helyettesét, orosz-magyar-német szakos nevelőjét mutatjuk be, aki a Magyar Kultúra Napján Szolnok Város Pedagógiai díját kapta.)
