Évek óta, minden év elején aerobik gálára várják a versenyzőket, az érdeklődőket a Piros iskolába. A szervező, Rehó-Antal Zsanett elmondta, volt edzője, kollégája, Polgár Ágnes nyugdíjba vonulása alkalmával, tiszteletére jött az ötlet. Mára hagyománnyá vált és a gálát összekötötték egy versennyel.
Zsanett három gyermekével délelőtt otthon van, délután edzéseket tart. Férje, Rehó János szintén pedagógus, edző, és önkormányzati képviselő. Hogyan tudják összeegyeztetni a családi, iskolai és a közéleti munkát?
– Nagy szervezést igényel, de szerencsésnek tartom, hogy mindketten edzők vagyunk, mindkettőnknek fontos a család. Voltak olyan versenyek, amikor elvonultam megszoptatni az éppen legkisebb gyermekünket. Azt gondolom megerősít bennünket, jobban értékeljük egymást – mondja Zsanett.
– Polgár Ágnes szervezte közel húsz évvel ezelőtt a Széchenyi körúti Általános Iskolában az U.M. Aerobik és Fitnesz Klubot. Versenyzőként nagyon szép eredményeket értél el.
Ági néni tanítványa voltam, mindent itt tanultam, az ő hatására döntöttem el, hogy edző leszek. Sok válogatott verseny van mögöttem, Európai bajnokságon ötödik, világbajnokságon tizedik lettem.
– Január végén ötödik alkalommal fogadta a Piros iskola a gála és a verseny résztvevőit, természetesen a tiszteletbeli vendég, Polgár Ágnes is jelen volt.
– Közel száz versenyző van a színpadon, és a cél, hogy a gyerekeket felkészítsük a diákolimpiai versenyekre, hiszen márciusban már a területi, áprilisban pedig az országos diákolimpia zajlik. Emellett fontos az utánpótlás “gyűjtése” is, de a gáláról sem feledkezünk meg, hiszen mindig hívunk fellépőket, jó a hangulat.
– Milyen eredményeket érnek el lányaid az aerobikos versenyeken?
– Minden év sikeres, de a tavalyi év különleges volt. Megnyertük a diákolimpiát, magyar bajnokok lettek, megnyerték a magyar kupát.
– Férjed önkormányzati képviselő a Széchenyi-városrészben. Hogyan fogadtad az indulását, illetve a győzelmét.
– Örülök, hogy sikerült, támogatom, mert tudom, hogy jó célt képvisel. Az otthonról, Erdélyből hozott értékeket szeretné átadni az itt élőknek, úgy érzem bizalommal fordulnak hozzá, szeretne segíteni az embereknek.
– Van időtök egy-egy erdélyi útra, hogy a gyerekek megismerjék a hagyományokat?
– Még kicsik a gyerekek, ritkábban megyünk, de feltétlenül meg kell, hogy ismerjék az igazi magyar népszokásokat. Mi már húsvétkor írjuk a tojásokat gyimesbükki viasszal. Kinn mások az ünnepek, másképpen viszonyulnak az emberek egymáshoz. Én a Széchenyin nőttem fel, de mindig vágytam erre az életre, gyerekkoromban Mikszáthot, Aranyt olvastam, tetszett a régi paraszti élet. A Jóisten megadta nekem… Az igaz, hogy a komfortnélküliség furcsa volt, de az emberek közvetlensége, odafigyelése kárpótol mindent.
