Wayne Rice könyvében olvastam a következő történetet. Az 1800-as években egy angol, Kaliforniába utazott aranyat keresni. Miután több hónapos kemény, fáradságos munkával jelentős vagyonra tett szert, hazafelé vezető útján megállt New Orleansban, ahol egy rabszolga-árverésnek lett kíváncsi nézelődője. Éppen egy szép fekete lányt taszigáltak az emelvényre. Körbejáratták, hogy mindenki jól szemügyre vehesse a „portékát”. A vásárlók hangosan nevetgéltek, durva megjegyzéseket tettek, kikiáltva perverz gondolataikat. A bányász csendesen állt, de belül egyre inkább elöntötte a harag. Aztán, amikor a végső licitnél megállapodott az árverés, az angol dupla annyit kínálva, megvásárolta a rabszolgát. A nő, amikor új gazdája elé vezették, szembeköpte és fogait összeszorítva mondta: „gyűlölöm”. A bányász szó nélkül letörölte arcát, kézen fogta a lányt és otthagyta a még mindig nevetgélő tömeget. Az utcákat járva, hosszú keresgélés után talált egy boltot, ahol maradék aranyán okiratot vásárolt. Kilépve a boltból, a nő kezébe adta: „Azért vásároltalak meg, hogy felszabadítsalak.”
Karácsony ünnepén több alkalommal is felhangzik szertartásainkban ez az üzenet: „Váltságot küldött az Úr az ő népének.” Ugyan nem élünk rabszolgatartó társadalomban, de kötöttségekben igen. Evagriosz szerzetes írja, az ember az ösztönök, az érzelmek, az értelem területén szenved kísértéseket. Ösztöneinket az evés, a birtoklás, a szexualitás köti gúzsba, értelmünket a dicsvágy, az irigység, a büszkeség, érzelmünket pedig a szomorúság, a harag és az „akedia”, azaz képtelenség arra, hogy jelen legyünk a pillanatban. Nincs kedvünk sem dolgozni, sem imádkozni. Még a semmittevést sem tudjuk élvezni. Mindig valahol másutt vagyunk a gondolatainkkal. A belső nyugtalanság, a képtelenség, hogy élvezzük a pillanatot, bensőleg szétszakítja az embert. Az akedia a valóság előli menekülés kifejezése. Nem akarunk szembenézni saját valóságunkkal. Ezért mindig valahol másutt kell lennünk gondolatainkkal, vagy állandóan valami mást kell csinálnunk. Ám képtelenné válunk arra, hogy valamit következetesen tegyünk, valamivel, vagy valakivel valóban mélyen foglakozzunk. Az akediat jelképesen az életközép démonjának is nevezik, mert leginkább az ötvenesek érzik úgy, hogy amit eddig elértek unalmassá és üressé vált. Nem találják, mibe kezdhetnének bele. Csak lógnak a levegőben, cinikusak, mindent megkritizálnak, de valójában semmihez sincs kedvük. Jó hír, hogy van szabadulás. „ Váltságot küldött az Úr..” A karácsony az az ünnep, amikor a betlehemi jászolban megpillanthatjuk a felszabadító levelünket. Krisztus a váltságdíj, Ő a Szabadító. Emberré lett, hogy utat mutasson nekünk. Keressük ezt a jászlat, hogy lelkünkben megtaláljuk nem csak karácsonykor, hanem életünk bármely pillanatában a szeretetet, békét és szabadságot!
Szkiba Tibor parókus
Amennyiben van lehetőség megjelentetni az ünnepi eseményeket, hálás szívvel köszönöm meg.
Ünnepi liturgikus rend
December 23. péntek- 8.00 királyi imaóra
- szenteste 21.00 Esti istentisztelet (vecsernye)
22.00 szentmise (liturgia)
- karácsony I. napja
9.00 Reggeli istentisztelet
10.00 ünnepi szentmise
26.karácsony II, napja
9.00 Reggeli istentisztelet
10.00 szentmise
27.karácsony III. napja
8.00 szentmise
